Halló, itt Mátyás király!

I. FEJEZET
amely nem magyaráz meg semmit, és csak arra jó, hogy az olvasót elképessze, esetleg felbosszantsa. Tehát ideális regénykezdet
 
II. FEJEZET
amely előtt éppoly értetlenül állottunk, mint az olvasó, azzal a különbséggel, hogy mi részesei voltunk s nemcsak olvasói az eseményeknek. Így hát nem tehettünk másképp, mint alább következik
 
III. FEJEZET
amelyben fejest ugrunk a csodás reneszánszba, de mit lehet tenni? Mármint mivelünk…
 
IV. FEJEZET
amelyben már éppen kezdjük otthon érezni magunkat, teljesülni látszik leghőbb vágyunk is, de az irigyeljen érte bennünket, aki járt már a középkorban!
 
V. FEJEZET
amely néhány oldalon komolyra fordítja a szót: színt kell vallani…
 
VI. FEJEZET
amelyben vidéki kiszállásra megyünk, mert a romantika így kívánja, de a legnagyobb fokú realizmussal találkozunk
 
VII. FEJEZET
amelyben fejest ugrunk a történelem sodrába, noha tudjuk, hogy merre folyik
 
VIII. FEJEZET
amelyben már nem babra megy a játék, se ellenünk – de velünk se…
 
IX. FEJEZET
amely rövid, de csattanós, csak az nem derül ki belőle, kinek a hátán csattan
 
X. FEJEZET
amelyből kiderül, hogy a történelmet játszani lehet, de a történelemmel játszani: soha!
 
EPILÓG